Szerző: Bedőcsné Garger Klára és Ágh Csaba

(…) Egyik délután, mivel nagyon fáradtnak éreztem magam, könnyek között kértem, hogy ma ne kelljen megtennem a kijelölt távot. Azt mondja Andi:”Én sem akartam németet tanulni.”
-“De nem jó, hogy van felsőfokú nyelvvizsgád?”
Erre ő:”Neked meg nem lesz jó, ha járni tudsz?” Hát erre nem tudtam mit válaszolni, csináltam tovább (…) – Klári

Mit jelent a motiváció? Jelenthet cselekvésre késztetést.
Honnan ered? Attól függ; van, akinek megadatik a belső tűz és van, aki segítségre szorul. Segítség lehet a család, barát vagy egy jó edző – értük, általuk leszünk bajnokok a mindennapi küzdelmeink során. Apropó, Bajnok. Magyar eredetű férfi név, jelentése bajvívó, harcos.

Személy szerint az írásaimmal próbálok hatni az emberekre. Van, aki a filmet hívja segítségül.

Ennek a cikknek Klári a bajnoka. Fantasztikus munkát végez, amihez a segítséget egy nagyszerű embertől és edzőtől kapja. Ismerjétek meg Őket.

TRXinfo: Bemutatkozóként mesélnél magadról?
Klári:
2 éve súlyos autóbaleset következményeként négy végtag bénult lettem. Három hónapig tartott, míg lekerültem a lélegeztető gépről. Nagyon kevés mozgás jött vissza ezalatt, viszont az izmaim teljesen leépültek, csont és bőr lettem. Az intenzív osztályról Budakeszire kerültem az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, ott 10 hónap kemény munkával felépítették azon izmaimat, amelyek mozgása visszajött, önellátóvá váltam. Hozzá kell tennem, a sors kegyeltje vagyok, hogy a gerincvelő ilyen mértékű sérülése ellenére ennyi mozgás beindult. Jelenleg még a kerekesszék a fő közlekedési eszközöm, de két könyök mankóval egy órát bírok sétálni, lépcsőn fel, és le közlekedni.

TRXinfo: Szabó Patrícia az edződ. Hogyan találtatok egymásra?
Klári:
A rehabilitáció után továbbra is folytatni kellett a tornát, az izomerősítést. Ebben segített heti két alkalommal egy gyógytornász. Ennél azonban többet szerettem volna, így kapóra jött kolléganőm ajánlata. Patrícia németet szeretne tanulni, cserében pedig tornáztatna engem.

TRXinfo: A gyógytorna alatt mindvégig tudtad, hogy ennél többet szeretnél elérni, vagy volt egy pont, ami lökést adott a továbbiakhoz?
Klári: Igen, mindig éreztem magamban, hogy vannak még tartalékaim. Ha ez nem motoszkált volna bennem, valószínűleg hátra dőlök és befejezettnek tekintve a rehabilitációt, nem csinálok semmit. Jelen állapotomban minden mozgást nem tudok segítség nélkül megoldani, ezért a gyógytorna mellett nagyon jól jött az a lehetőség, hogy Patríciával még pluszban tudok erősíteni. Erősítésre akkor is szükségem lenne, ha a fejlődés lehetősége már nem állna fenn. A hétköznapok akadályainak leküzdéséhez, sokszor olyan apró izomcsoportokra van szükség, amire nem is gondol az ember. Csak az tudja igazán átérezni, akinek nulláról kellett mindenért megküzdeni. Én a baleset után csak a bal csuklómat tudtam kicsit mozgatni, három hónap fekvés alatt teljesen leépültek az izmaim, a leépülés sajnos gyorsabban következik be, mint amennyi idő alatt újra fel tudod építeni.

TRXinfo: Barátok? Család? Hogyan bátorítottak? Elmesélnél egy számodra kedves alkalmat?
Klári:
Mindenki örült, hogy nem elégszem meg az elért javulással, hanem erősítéssel, tornával szeretnék tovább fejlődni.
Még a rehabilitációm első időszakában történt: Középső gyermekem naponta látogatott és a napi rutin tevékenységek után minden délután gyakoroltatta velem a kerekesszék hajtást. Miután a kezem is érintett, nem volt könnyű ez sem. Egyik délután, mivel nagyon fáradtnak éreztem magam, könnyek között kértem, hogy ma ne kelljen megtennem a kijelölt távot. Azt mondja Andi:”Én sem akartam németet tanulni.”
-“De nem jó, hogy van felsőfokú nyelvvizsgád?”
Erre ő:”Neked meg nem lesz jó, ha járni tudsz?” Hát erre nem tudtam mit válaszolni, csináltam tovább. Ő sokszor jobban hitt a javulásomban, mint én, és mindig úgy éreztem, meg kell felelnem az elvárásainak. Ennek köszönhetően akkor is csináltam tovább, amikor néha feladtam volna.

TRXinfo: Korábban volt szerepe a sportnak az életedben?
Klári:
Német – testnevelés szakon végeztem a főiskolán. Testnevelést nem tanítottam ugyan, de a sport, a mozgás mindig fontos szerepet játszott családunk életében.

TRXinfo: Milyen sportokat űztetek? Milyen szinten? Miért pont ezt a szakot választottad?
Klári:
Egy kis 350 fős vas megyei német nemzetiségi faluban, Vaskeresztesen nőttem fel, ahol a sport nem volt fontos, de valójában lehetőség sem volt rá.. Az iskolában éreztem rá a rendszeres testmozgás ízére. Egyesületi szinten soha nem sportoltam, de iskolák közötti sportversenyeken mindig szívesen részt vettem. Középiskolában aztán úgy döntöttem, hogy a német mellé a testnevelés szakot választom. Azóta mindennapjaim részévé vált a rendszeres testedzés. Gyermekeink nevelésében férjemmel már nagyon fontosnak tartottuk, hogy sportoljanak, egészségesen éljenek. A közös családi programok is többnyire e körül forogtak, túra, biciklizés, síelés. Lányaim aztán kajak, fiam eleinte cselgáncs, majd a kosárlabda mellett döntöttek.

TRXinfo: Miből merítesz erőt és motivációt?
Klári:
Kezdetben nagyon sokat segített a család, barátok támogatása, ez adott erőt a mindennapi sokszor monoton munkához.

TRXinfo: A család és a barátok nagyon fontosak, azonban a kritikus pillanatban csak te döntesz arról, hogy folytatod-e vagy sem. Téged mi vitt tovább?
Klári:
A rehabilitációra velem egy napon hasonló sérüléssel érkezett egy 33 éves lány, Lívia, akivel nagyon tudtunk egymásra hatni. Ő gyorsabban fejlődött nálam, mindig próbáltam elérni azt, amit ő már meg tudott csinálni. Volt bennem egy egészséges irigység, ez nagyon tudott hajtani előre. Néha azonban nem is gondoltam, hogy bizonyos dolgokat meg tudok már csinálni: pl. engem még ki-, és be pakoltak az autóba, ő már egyedül át tudott ülni a kerekesszékből. Kérdezte tőlem, hogy nem akarom-e megpróbálni én is, mert szerinte meg tudnám csinálni. Sikerült.
Hasonló jelenetek nagyon sokszor lejátszódtak, tehát a családon és barátokon kívül a betegtársak különösen Lívia példája is át tudott lendíteni a holtpontokon.

TRXinfo: Mesélnél az első edzésről Patríciával?
Klári:
Szerintem Patrícia tartott egy kicsit attól, hogy mit lehet kezdeni velem, de gyorsan felmérte a helyzetet, állapotomat, látta, hogy “égek a munkavágytól”, így aztán – az állapotomhoz képest – kemény edzésekbe kezdett velem.
Az első edzés előtt nagyon reménykedtem, hogy Patrícia tud majd egy tetrással (négyvégtagbénulttal) bánni, hiszen egy személyi edző általában ép emberekkel foglalkozik. Nagyon bíztam benne, hogy jól fogja csinálni, hiszen ha nem bíznék a “segítőimben”, bele sem vágnék semmibe. Arra gondoltam, hogy neki is kihívást jelent majd, hogy belőlem valami jobbat kihozzon. Az első találkozásunk alkalmával felmérte a mozgásaimat, megbeszéltük a sérüléseimet ill. hogy mi az, amit nagyon szeretnék erősíteni. Persze én futni szeretnék, de mindig a realitások talaján kell maradni, és a meglévő feltételeknek megfelelő apró kis célokat kell kitűzni. Például a combhajlító izmom akkortájt indult be a jobb lábamon, nagy hangsúlyt szerettem volna fektetni annak erősítésére, hogy ne csípőből dobjam a jobb lábamat előre. Sikerült ezen a téren sokat javulnom. Nagyon fontos, hogy az ember tudja, mit akar, agyban sok mindent el lehet dönteni.

TRXinfo: Milyen eszközöket használtok? Melyik a kedvenced? Melyik könnyű, melyik okoz nagyobb kihívást?
Klári:
Egyensúly párna, fitball, kondipánt, gumiszalag, TRX.
Egyik eszköz használata sem könnyű, főleg az én állapotomban. Amikor valamilyen gyakorlat “könnyűvé” kezdett volna válni, Patrícia mindjárt nehezítő körülményeket teremtett. Minden eszköz bevetése új kihívást jelentett, és mivel szeretem a kihívásokat, mindig az aktuális eszköz volt a kedvencem, mert láttam az eredményeket. A fitballt például eleinte csak emelgettem, vagy sarkamat, talpamat nyomtam bele. Aztán eljött az idő, hogy ráültem. Először Patrícia tartott meg, mert nem tudtam megülni rajta. Aztán egyre jobban ment, már csak én kapaszkodtam egy kicsit az asztalba, most pedig már simán ülök rajta, kapaszkodás nélkül, lábbal, törzsizommal megtartom magam a labdán ülve, sőt még különféle kargyakorlatokat is tudok rajta ülve végezni.

Aztán mesélt Patrícia a TRX-ről. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az, és irigyeltem az épeket, hogy tudják csinálni. Aztán Patrícia nekem is hozott egyet. Az erkélyajtón tudtuk rögzíteni és végre én is kipróbálhattam és használhattam. Nagyon nehéz volt, de ilyen biztatás mellett, amit Patríciától kaptam, úgy éreztem, mintha semmi bajom nem lenne.

TRXinfo: Kérlek mesélj arról, hogy a különböző izomcsoportoknál milyen eredményeket értél el.
Klári:
Hát nem egyszerű erre válaszolni. A rehabilitációról úgy jöttem haza egy éve, hogy tudtam kb. 200 m-t két könyökmankóval menni, mindkét térdemen hiperextenziót gátló térdrögzítővel. Tudtam lépcsőn felmenni, de lefelé csak háttal tudtam közlekedni, mert a comb hajlítómmal nem bírtam még megindítani a lábamat. Most 32 lépcsőt járok meg naponta, föl, le, a bal lábam nem feszül hátra, arra már fél éve nem használok rögzítőt. Hanyatt fekvésben már a jobb lábamat is fel tudom húzni. Pici kapaszkodással meg tudok állni csak a jobb lábamon. Másfél órát tudok menni pihenés nélkül (ne egy ép ember tempójában gondolkozz). Emellett egyre több házimunkát (mosogatás, vasalás, teregetés) végzek állva, nagyon sokat nőtt a teherbíró képességem.

TRXinfo: Mire vagy a legbüszkébb?
Klári:
TRX-el tudok tornázni!!!!!!!!!!!!
Az első TRX-es alkalommal ki kellett próbálni, hogy egyáltalán meg tudom-e fogni az eszközt. A jobb kezemmel sajnos nem, de feltekertem a kapaszkodót a csuklómra, így tudtam végezni a gyakorlatokat (Klári jobb keze a riport készítése óta erősödött és már meg tudja fogni a markolatot!! – a szerk.).

Már stabilan meg tudok állni, az első gyakorlat, amit kipróbáltunk: TRX-be kapaszkodva guggolás.

Eleinte még instabil voltam, de már egyre mélyebben tudok guggolni, nem kell, hogy megfogjanak. Ezzel a gyakorlattal nagymértékben hozzájárultunk a járásom stabilizálódásához.

Vagy a törzs- és karizom erősítésére: Állásban hátraengedem, karral visszahúzom magam. Mivel nem tudom a jobb kezemmel rendesen megfogni a kapaszkodót, még nehezebb a gyakorlat, mert arra is figyelnem kell, hogy ne csússzon ki a kezem.
A földön fekve különböző hasizom, farizom fejlesztő gyakorlatokkal sikerült annyira megerősödnöm, hogy már szebb a tartásom járás közben, és a kerekes székben ülve is.
Ezek apróságoknak tűnnek, de minden ilyen kis jelentéktelennek tűnő, apró fejlődésért rengeteget kell dolgoznom.

TRXinfo: Mit üzennél azoknak, akik szeretnének, csak még nem mertek belevágni?
Klári:
Mindenképpen csinálni kell és soha nem szabad feladni! Amire a sérülésünk lehetőséget ad, amilyen izmunk mozog, azt mindig fejleszteni, erősíteni kell, hiszen a mi esetünkben minden kis apró fejlődés, mozgás javulás az életminőségünk javulását, nagyobb fokú szabadságot jelenthet (folytatjuk).